Nagyon szeretem, amikor olyanért vonnak felelősségre, amiről nem tehetek, itt sem voltam akkor. A bőrgyógyásznál voltam, a kolléganőm vevőjéről van szó ráadásul.
Mindent mi csinálunk. Nem mondom, főnéni nem dolgozik, de akkor is. Nem a mi felelősségünk, ha a tisztelt vevő azt sem tudja, mit akar.
Persze a mélybeli trollok problémáznak. Csak nehogy megerőltesse magát még az üzemben valaki. Annyira utálom ezt a hozzáállást. Mi itt fönt hajtunk, hogy minden simán menjen, ezeknek meg soha semmi sem jó. Persze amikor ők hibáznak, akkor is ők ordítoznak. ilyen fotgalom mellett egy ekkora rekalmáció taccsra teszi a céget. Itt cidrizhetek, hogy bár bent ülünk egész nap, akár van meló, akár nincs, lesz-e a fizetés október elején.
Nagy örömünkre befutott az igazgató úr (aki, ugyebár, egy szent!) is. Így 9 tájban lassan akár el is kezdhetnek dolgozni. Jó ki mítoszt épített ki maga körül: ő az, aki örökké dolgozik. Pedig valójában egy lassú, öreg, koncentrációra képtelen fickó, aki sok időt tölt a munkahelyén, ám ebből a hasznos az igen csekély.
Jó hétnek nézünk elébe. Sok hülye kiszállítás; ahogy hallom, műszaki hiba is van... Isteni lesz, már előre élvezem.
