Tegnap a Főnöknéni közölte az eddig felhalmozott veszteségünk mértékét: 11 millió szép, magyar forint!
Sok minden összejött, a bukás nagy részét váratlan költségek teszik ki: egy reklamáció (egyből 3 750 000 Ft), egy visszatérítés (10 e €) és az árfolyam lecsökkenése is több százezerbe került.
Viszont esély sincs ledolgozni. A forgalom túl kicsi. Ha óriási szerencsénk lesz, akkor tudunk belőle faragni valamennyit, de a nagy része a nyakunkon marad, és sajnos inkább gyarapodni fog, mint csökkeni.
Persze idén az általunk gyártott termékek piaca zsugorodott. De a fő felelős az értékesítési igazgató. Ez a nagyszájú öregember semmit sem tesz, ami az ő feladata lenne, viszont mindenki máséba beleszól. Most, amikor lehet, fizetést sem kapunk október elején, és lassan kezdhetjük böngészni az álláshirdetéseket, a Főkolompos véleménye ennyi volt: aha.
Neki persze mindegy. Legfeljebb nyugdíjba megy. Így is minimum ötször annyit keres, mint én, viszont szarrágó, szép nagy tartalékot halmozhatott föl. A felesége Németországban dolgozik vezető munkatársként, szintén hülyére keresi magát. Neki ez csak egy újabb indok lesz arra, hogy megint mindenki mást hibáztasson maga helyett. Hogy megsértődhessen.
A Főnöknéni, akit egyébként kedvelek, szintén nem jár majd nagyon rosszul. Pedig - sajnálom, hogy ki kell mondanom - ő is felelős. De az állásáért nem kell aggódnia neki sem. Majd lefokozzák egy kicsit max.
Mi ketten viszont kolléganőmmel mehetünk, amerre látunk. Szép kilátások!
