Ezen a blogon nem lehet hozzászólni, mert nem érdekel a legkülönbözőbb unatkozó emberek munka helyetti okoskodása, csacsogása, kioktatása, anyámbaküldése...
Azért írom, mert elfojtó személyiség vagyok, és azt hiszem emiatt folyton beteg. Elegem van belőle, meg sok mindenből, de mivel jól nevelt személyiségű, pontosabban gyáva vagyok, máshol nem tehetem meg. Szóval gyávaság ez is, de ez sem érdekel túlzottan.
Egyszer egy tanárom mondta a jövőmről, hogy sok mondanivalóm lesz, és senki sem hallgatja meg. Hát beletrafált. Amit tényleg mondani szeretnék, arra tényleg nem kíváncsi senki. De hála a Jóistennek meg a webkettőnek, majd itt kiokádom magamból az egészet.
Ja: még meg kell szoknom, hogy nincs közönség, nincs magyarázkodás. Majd azt hazudom magamnak, gyakorlás az egész. Egyszer meg kell tanulni őszintének lenni. Vagy látszani.
Sok szar gyűlt össze bennem. Az egész életem igazából csak az. Sokszor rossz, és amikor jóra fordul, az is csak viszonylagos. Most itt utoljára leírom, nem okolhatok senkit, csak magamat. Pont az a lényeg, hogy majd itt ellaborálom az utálatomat azokon, akik keresztbe tettek, vagy csak szerintem faszok.
Háromnegyed öt van. Jó reggelt kívánok!
